Irány Hannover, IAA 2024
Az elektromos (haszon)gépjárművek megjelenése jelentősen átalakítja az iparágat. Már nem csak a járművekről, de az azokhoz kapcsolódó energetikai ellátási láncról, szolgáltatási infrastruktúráról és az IT szektor mély eágyazódásáról is szó van. Ennek jegyében hívta az IVECO az újságírókat Ulmba, az S e-Way legújabb generáció járműveit is építő gyár sajtóközpontjába. Az információ cunami mellett üdítő színfolt volt az elektromos járművek közúti tesztje. Ráadásként beléphettünk abba az üzemcsarnokba, ahol már elkezdődött a felkészülés a novemberi startra. Amikorra napi 5-6 akkumulátoros, vagy
üzemanyag cellás traktor készül és 2025-ben csatlakoznak a portfólióhoz az
alvázas teherautók is.
Volt két aktualitása is a vizitnek. Az International Truck of the Year 2025
versenyben érdekelt az S - eWay, melynek volánja mögött ülve kipipáltuk azt a
kritériumot is, hogy immáron vezettük is a járművet. A legendás furgon, az
akkumulátoros Daily legújabb generációja is indul az IVOTY 2025 trófea megszerzéséért indított küzdelemben. A sajtóesemény legfontosabb üzenete, hogy tudassa a világgal, az IVECO masszívan ott lesz Hannoverben, szeptemberben az IAA kiállításon. Néhány nagy gyártó el sem megy a seregszemlére, az IVECO szakemberei másképpen gondolkodnak. A legjobb hely annak bemutatására, hogy hol tartanak a „road of change”, azaz a változás útján. Multienergiás jármű portfólió, ökoszisztémán alapuló partnerség és szolgáltatások tucatjai, amivel büszkélkedhetnek, megérett arra is, hogy így definiálják magukat, messze túllépve a „régi” járműgyártó kompetenciáján. Minket maguk a felsorakozó járművek érdekelnek majd a legjobban, a biodízel és biometán forradalma, a potenciális túlélés lehetősége belsőégési motorok esetében. A NIKOLA partnerség után saját útjukat járják az akkumulátoros nehéz teherautó kategóriában. A Hyundai kóperáció biztosíték a világszínvonalú üzemanyag cellás járművek megvalósítására. Lesz két világpremier is, az egyik kevéssé meglepő, az alvázas elektromos S-eWay, a versenytársak mögött talán utolsóként beállva a sorba. Őszintén szólva nem maradtak le még semmiről, talán csak az imázs szenvedett kisebb csorbát…
A kishaszonjárművek esetében, azon belül is a 3,5 tonnás szegmensben nagyot
szólhat a Hyundai együttműködésben készülő jármű. Lehet találgatni és a koreai
utakon futó járművek között kutakodni, miről is van szó...
És sikerrel zárult a Metallica project, mindörökké „rock and roll”!
S-eWay suhanás
Éppen két éve, Hannoverben, az akkori IAA keretében kaptam egy különleges
lehetőséget -sosem felejtem el-, pár száz méteren vezethettem az akkor még Nikola logós traktort, életemben először mozgattam 40 tonnát tisztán elektromos hajtással. Most Ulmban ugyanaz a pilóta, a jármű gazdája ült mellettem a jobb oldalamon a tesztúton, akivel akkor találkoztam. Így már jelképes is volt a közös utazás, mint ahogyan bevallottan, az IVECO nem lenne most itt a Nikola nélkül. A jármű külső az S Way jól eltalált, semmivel össze nem téveszthető jegyeit viseli, csupán apró „kék” jelek utalnak az elektromos hajtásláncra. A fülkebelső is ízig-vérig S Way, de őrzi valamennyire az amerikai örökséget. Ilyen a kormány mögötti 12,8 hüvelykes digitális műszeregység és mindent félretolva vonzza a tekintetet a 17 hüvelykes középső érintőképernyő. Ami álló helyzetben persze jól kezelhető, de menet közben inkább nem… A hajtásláncról már szinte mindent tudtunk eddig is. Csak a legfontosabbakat sorolom. Kétmotoros „e” tengely 480 kW folyamatos teljesítményt ad le, 1800 Nm nyomatékkal párosulva. Az összesen kilenc darab 82 kWh-s akku csomag 4 tonnát nyom, egyelőre maximum a gyorstöltők 350 kW teljesítményével tölthetők. Az ígért 500 kilométeres hatótáv versenyképes, a kérdés inkább csak az, hogy a való életben a számok mennyire maradnak majd el ettől az adattól. A 36 tonnás szerelvény mozgatása maga a beteljesült sofőrálom. Kiváló gyorsulás, jól hangolható regeneratív fékezés, a fékpedált alig használtam, csak ha tényleg meg kellett állni. A kormányzás tű pontos. A tükrök még a hagyományos világ, információk szerint startra készen áll a digitális átállás. Szoftveres funkcionális egységek sora védi, segíti a sofőrt, a ma elérhető világszínvonalú biztonsági rendszerek mellett kényelmes, stresszmentes
vezetés az eredmény, amit magam is megtapasztaltam. Egy kis szélzaj és
futómű morgás hallatszik, egyébként csendes suhanás, kiváló úttartás, gyerekjáték a vezetés. Összegezve, az IVECO is ráfordult arra az útra, amely átvezet minket egy tisztább, egészségesebb, környezetbarát távolsági fuvarozás világába.
IVECO eDaily, a mosolygós furgon
Mindannyiszor ránézek a Daily legutóbbi generáció homlokfelületére, egy mosolygó arc körvonalazódik. Ennek lehetne az is az üzenete, hogy az elektromos
átállás újabb fejezete még szélesebb mosolyra nyithatja a szánkat. Kívül a változás
itt is „elhanyagolható”, azaz a panelek kompatibilisek a „régi” dízeles szerkezetek elemeivel is. Így az az elméleti lehetőség is fennáll, hogy egy későbbi elhatározás mentén a jármű hagyományos, belsőégésű rendszere kirámolható és helyébe elektromos hajtás telepíthető. (Nem mellesleg ilyen átalakító operációkat a
Quantron már évek óta csinál…) Az eDaily 200 féle gyári variációban rendelhető,
elébe menve az egyre specifikusabb igényeknek. A hangsúly azonban továbbra is a zárt felépítményes változaton van, 4,2 tonnáig „B” kategóriás jogosítvánnyal is
vezethetően. Akár 7,2 tonna megengedett össztömegig lehet pakolni aksikat az
alvázkeretbe. Darabonként 37 kWh-s teljesítménnyel, maximum három egységet.
Mégpedig unikumnak számító moduláris rendszerben, bármikor hozzá lehet adni, el lehet venni belőle, ahogyan az üzletmenet igényli. A gyorstöltés lehetősége hiányát fontos említeni, mert biztosan lesz olyan érdeklődő, aki emiatt keres másik gyártót. A középmotor és a kardános, merev hidas hátsó kerék hajtás kissé maradinak tűnhet, de ez még a régi karosszéria struktúra öröksége, így viszont maradt a költséghatékony gyártás és a csúcs elektromotor kárpótol. Ritka alkalmazásként az intelligens légrugós felfüggesztéssel még simább a fuvar. Piaci elemzők azt mondják, a 7,2 tonnás változat lehet igazán sikeres, ahol a versenytársak száma már erősen limitált. Merthogy ez alatt kissé túlárazott a prémium termékként kategorizált furgon a versenytársakhoz képest. Akkor induljunk a próbaútra. Az üléspozíció, a kormánykerék, a fülke a már jól
megszokott környezetet hozza. Magas üléspozíció, jó kilátás minden irányba. A
vezetési mód ”fület” hamar megtalálom, lényegében azt állítom vele, hogy mennyire legyen erős a visszatöltés, ha felengedem a gázpedált. Érdekes opció a progresszív fékpedál, mely 3 fokozatban képes regeneratív módon lassítania járművet. Csak a legvégén lép be a mechanikus fék, ha nagy a gáz… Így nem kell a kormánykereket elengedni, s a vezetés nagyon hasonlít a korábbi rutinunkhoz, pl. egy automata váltó mentén. Maga a kormánykerék szépen formált darab, fogása, mérete is ideális, a két oldalon elhelyezkedő gombokkal multifunkcionális. Az elődök ismerete, vezetése után tulajdonképpen nem érzek fizikailag olyan változást, amitől leesne az állam. Másik oldalról meg azt gondolom, hogy szinte tökéletes, a jövő meg majd úgyis igazol...
Gyárlátogatás
A rendkívül tágas, természetes fénnyel teli csarnokban körülnézve az az ember
érzete, hogy ez nem is autógyár. Sajnos itt fényképeket nem készíthettünk. Még alig van mozgás, gyakorolják a fogásokat és minőség-ellenőrzés felső fokon. Érzékelhető, hogy az üzemanyagcellás járművek is fontos szerephez juthatnak. Már a csarnokon kívül foltozhatjuk azt a három traktort, amelyek Svájcban állnak majd szolgálatba, de továbbiak összeszerelése is látszott az ajtók mögött.
Ha már üzemanyagcella, akkor Metallica. Befejeződött az európai turné, melynek
utolsó állomásán Madridban csatlakozott a logisztikai csapathoz az alkalomhoz illő, különleges megjelenésű S-eWay Ful Cell.
Még most is beleremeg a lában, ha hirtelen elhatározásom következményeire gondolok. Szabad akaratomból, a lehetséges következményeket nem teljesen átgondolva beszálltam egy klasszikus létrás tűzoltó autó kosarába két társammal, hogy azzal felemelkedjünk az égbe. Az összes létrafokot a csúcsra tolva. Az út felfelé egy örökkévalóság volt… Aztán 41 méter magasan, a semmi közepén kellett legyőzni a tériszonyomat, hogy átadjam magam a látványnak. Fantasztikus érzés volt amikor túllendülve saját határaimon már csak arra figyeltem, mit és hogyan
rögzítsek fényképpel, videóval.
