Eddig úgy tudtuk, hogy a haszongépjármű gyártás fellegvárának számító konglomerátum 5 márkát képvisel Európában. Valójában inkább már hat különbözni akaró, de alap műszaki tartalomban egységesen osztozó jármű portfólió van az asztalon, az IVOTY zsűri előtt, hogy eldöntsük, vajon ezek a járművek érdemlik-e meg az idei trófeát, a kishaszongépjárművek felső szegmensében, a „király” kategóriájában induló Citroën Jumper, FIAT Ducato, Opel és Vauxhall Movano, Peugeot Boxer és RAM márkákat felsorakoztatva. Ne feledjük, hamarosan Toyota logó is díszeleg majd a motorháztetőn. A fejlesztés fontos állomásához érkeztek a gyártók. Egyelőre a hagyományos hajtáslánc is napirenden van, folyamatosan javul a hatékonyság az új motorral, a szuper 8 sebességes automata váltóval. Ami fontosabb, új szintet lépett az elektromos generáció, legyen az akkumulátoros, vagy üzemanyag cellás megoldás. Pár napig egy elektromos OPEL Movano volánja mögött fürkésztem a lehetőségeket itthon, majd Frankfurt mellett a SEGULA tesztpályán a Stellantis biztosított exkluzív alkalmat a zsűri számára a teljes porfolió járműveinek vezetésére, s egy kis bizalmas előzetest is kaptunk az üzemanyag cellás járművek kapcsán.

A Stellantis Pro One ágazata a kishaszongépjárművekről szól. Azon belül a kicsi, a közepes és a nagy méretűeket különböztetjük meg. Mindegyiket jól ismerjük, azok eredete, fejlődése nyitott könyv a szakma számára. A legnagyobb, de még „B”-s kategóriával vezethető furgonok múltja a FIAT vállalat birodalom több mint 40 éves történetében keresendő. Egészen 1981-ig kell visszamenni, amikor a DUCATO névre keresztelt járművek hódító útjukra indultak. Többször is voltam az Atessa-i gyárban, ahol félelmetes mértékben változott át a kézimunka a robotok birodalmává. Jó ideje évente több mint 100 ezer jármű hagyja el a szerelőszalagokat. 2023-ban érték el a csúcs 117 ezres termelést, ami így is csak alig több mint a fele a teljes 200 ezres kapacitásnak. 2022-ben ünnepelték a 7 milliomodik jármű elkészítését, Európa legjelentősebb, legnagyobb kishaszongépjármű üzeméről beszélünk. A gyár története is őrzi azokat a változásokat, melyek a különböző szövetségek mentén kövezték ki az utat a Stellantis megjelenéséig.

Ami miatt aktuális az ITOY nevezés az az, hogy jelentős átalakuláson ment át a teljes járműcsalád. A hagyományos dízel változat esetében a fejlesztés újabb tabu szinteket döntöget - a fizikai határtartományokat közelítve -, tovább csökkenő üzemanyag fogyasztás, felkészülés az EURO 7-re. Azt se feledjük el, hogy továbbra is ez az üzletág hozza a bevételt, a nyereséget. A BEV modellek 2. generációja a 110 kWh-s akku csomaggal 420 km hatótávot ígér.

A teljes spektrumban megújult a vezetőtér, a középső tíz inch-es multimédiás képernyő új szintre emeli a kommunikációt a járművel, a világgal. Akár 21 vezetést támogató rendszer rendelhető, az önvezetés 2-es szintje is már elérhető. Ha már elektromos a jármű és a hatótáv is engedi, az akkumulátor használata külső eszközökről is megvalósítható. A 100 %-os hálózatba kapcsoilás ma már szinte kötelező opció.

A járműveket jellemzően csak akkor tudjuk megkülönböztetni, ha szemben állunk velük. A vezetőfülkében mindenki próbál valami extrát adn. A Citroën a világhírű, díjnyertes, kényelmes sofőr üléssel csalogat. A FIAT Professional hatótáv maximalizálást ígéri. Az OPEL és Vauxhall az intelligens LED fényszórókkal különbözik a többitől. A Peugeot digitális, futurisztikus műszerfallal igyekszik a vevők kegyeiben járni. Nincs könnyű dolga egyik márka kommunikációs vezetőjének sem, s ezt már a vezetési tapasztalatim is mondatják velem. Hiszen ami igazán fontos, az a jármű lelke, a hajtáslánc, a hatótáv, az üléspozíció, a fülke mérete ugyanaz, s ezeknek a működtetése, csúcsra járatása csakis a sofőrtől függ, nem márka specifikus, a későbbiekben ezt bővebben is megvilágítom. Hogy a kormányra nézve milyen logót látunk, milyen kis finomságokat, részletek veszünk észre, csak akkor lesz fontos, ha elhivatottak vagyunk valamelyik márka felé. A rövid próbakörök csak ízelítőt adtak a kínálatról, felhívták a figyelmet azokra a részletekre, amelyek, csak a volán mögött vehetők észre. Szerencsére a nemzetközi bemutató előtt volt egy hazai alkalmam, amikor az Opel Wallis jóvoltából, egy a műszerek szerint 82 %-osan feltöltött akkumulátorral, 339 kilométer hatótávot ígérő Opel Movano volánja mögött próbáltam kalkulálni, meddig juthatok el…

Budapest-Zamárdi elektromos furgonnal.

Döntöttem, a nyári forróság elől menekülve elmegyünk a Balatonra a barátokhoz. Az volt terv, hogy csak a végső esetben veszek igénybe töltőt, a 339 kilométerbe bele kell, hogy férjek. (240 km) A kocsiban csak a háromfázisú otthoni töltőhöz volt kábel – és tudtam előre, hogy a barátainknál ehhez való fali csatlakozó nincs -, így az éjszakai töltéssel nem tudtam kalkulálni. Elgondolkodtatott, amikor a kocsi átvételekor figyelmeztettek, autópályán, az ahhoz „illő tempóval” szinte biztos, hogy nem érek vissza töltés nélkül. Na majd meglátjuk, végül is, ha minden kötél szakad, tényleg beállok egy kúthoz.

Irány Zamárdi

Szerencsés megérkezés

A tolató kamera képe

Budaörsről indulva nem kockáztattam, azonnal az ECO módba kapcsoltam, ami maximum 90 km/h haladási sebesség. Ez a kamionos tempó, majd egy mögé beállva cammogok… Szerencsére kicsi és zavartalan volt a forgalom, a relatív kis sebességemmel nem bosszantottam fel senkit, a tempomat végezte a dolgát. Jól éreztük magunkat, a 36 fokos külső hőmérséklet mellett a 23 fokos klímával hibátlan volt az út. Érkezéskor 129 kilométer megtétele után a műszerfalon még 220 kilométer hatótávot és 52 %-os akkumulátor töltöttséget olvastam le. Azaz az induláshoz képest még 10 kilométerrel túl is teljesített az autó, ami a 100 %-os akku mellett elméleti megközelítésben 417 kilométer teljes hatótávot jelent. Ez gyakorlatilag a gyári adat, bravó! Az átlagfogyasztás 26,4 kWh/100 km volt ezen a szakaszon. Visszafelé már kicsit bátrabban nyomtam a gázpedált, a Power módot is kóstolgatva, volt, hogy 120 km/h-val is mentem. És nem csak anagyobb szélzaj tűnt fel. Hamar fel kellett figyelnem arra, hogy az út menti táblákat figyelve valós egy kilométer megtétele után a hatótáv 2 kilométerrel csökkent. Hoppá! Ez így nem lesz jó, tényleg nem érek vissza töltés nélkül. Visszakapcsoltam a jó öreg ECO módba, s így nem volt gond, a korábbi tapasztalataimat is számításba véve. Az érdekes volt, hogy az érkezés előtt már 50 km alá is beköszönt a töltés nélkül megtehető út. Még egy kis városi csavargás után a kocsi átadásakor már 83 km hatótáv mutatkozott és 19 % akku kapacitás maradt. Összesen 239 km-t tettem meg, a maradék 19 %-os aksi azt jelenti, hogy az utat a kezdetben mutatott 82 %-os aksi állapothoz képest számítható 63 % energia fogyasztással abszolváltam. Ez átszámítva 379 km a teljes hatótáv. Még mindig közel van a gyári adathoz, de közel 10 %-kal kevesebb.... Ehhez azonban nagyon visszafogottan kellett autózni. Megint beigazolódik a járművezető szerepe, milyen vezetési módot választ, milyen „stílusban” autózik. Ha belefér, persze nem kell spórolni, de biztosan lesz olyan, amikor már kalkulálni és figyelni kell a jármű minden rezzenését. A kijelzett hatótáv megtévesztő lehet, az éppen megtett utolsó 70 km-re vonatkozó átlagérték egy megváltozott vezetési stílusnál majd csak 70 km megtétele után várható a reális hatótáv kijelzés! De akkor igen, szinte kilométerre pontosan úgy érkeztem Zamárdiba, ahogyan azt a rendszer ígérte!

Minden esetre nagy élmény és jó adag tanulság után adtam vissza a járművet. Eddigi vegyes tapasztalataimat az elektromos furgonokkal kapcsolatban a Movano átfordította pozitívba. Megbízhatóan, kiszámíthatóan és nagyobb távolságokat is bevállalva lehet vele nagyon sofőr barát módon dolgozni!  Legközelebb valami városi sofőrködést kell kitalálnom, mi történik, ha sok az elindulás, sok a megállás és relatív kicsi a sebesség. Augusztus végén egy hasonszőrű Citroen lesz nálam, már tudom is mit fogok csinálni…