Nemzetközi újságíró szervezetek magyar tagja
A vándorsólyom bukása
Milyen fantasztikus érzés, amikor felébreszthetjük téli álmából szeretett motorunkat és itt a tavasz. Dupla öröm, de hatalmas felelősség is, remélem sokan így gondolkodnak. Be kell látni, nincs túl jó hírünk az autós világban, és ennek meg is van a jó oka. Néhányan egyszerűen nem bírnak magukkal ha nyeregbe kerülnek, fülsiketítő módon gyorsítanak, meg akarják mutatni mit tudnak, s főleg hogy mit tudnak szuper ketyeréik. Tudom, hogy nincsenek sokan, de ahhoz éppen elegen, hogy bajkeverőként tekintsenek minden motorosra. Önveszélyesek és veszélyt jelentenek a közlekedés más résztvevőire! (Tudom, vannak ilen autósok is, róluk majd legközelebb...) Van a polcomon egy "bűnjel", szinte minden nap megakad a szemem rajta, egy motorkerékpár kiszakadt műszerfala, mely kitartóan őrzi egy tragédia cáfolhatatlan előzményeit, oki-okozati összefüggéseit. Nem először írok róla, s attól tartok nem is utoljára...
A vándorsólyom élete semmilyen szempontból nem összehasonlítható a motoros léttel, de azért van egy kapcsolódási pont. Ugyanis a Suzuki csúcsmodelljének a névadója, japánul a hayabusa. A sólyomfélék családjának a képviselője. Mérete körülbelül akkora, mint egy nagytestű varjúé. Kékesszürke háta, hófehér alapon sorokba rendeződött fekete, csepp alapú pettyes hasi része és fekete feje van. Szóval gyönyörű! De a vándorsólyom főleg a sebessége miatt ismert, mivel zsákmányszerzéskor irányított zuhanórepülés közben képes elérni a 322 km/h-t, és ezzel a Föld leggyorsabb állata.
És ez a cél lebegett a motortervezők előtt is, megalkotni a világ szériában gyártott leggyorsabb kétkerekűjét. 1999-ben szinte visszavonhatatlanul a SUZUKI kezébe került a trófea, még a csúcssebességek is stimmelnek, 300 km/h nagyságrend, de inkább kicsit fölötte… Nagy meccs lenne, ha összeeresztenénk őket egy versenyre. Nem is akarom elképzelni... Amíg igazságügyi szakértőként nem kerültem közelebbi kapcsolatba a típussal egy baleset kapcsán, csak hírből ismertem ezt a szépséges szörnyeteget.
Jó pár éve volt már, de nagyon beleégett az agyamba - már a baleset helyszínén is ott voltam, a rendőrség kérésére -, azért is, mert maga a jármű porig égett egy körforgalom középső szigetébe való becsapódás következményeként és a motorosnak is már csak a halálát tudták megállapítani a kiérkező mentősök. A sebességmérő műszer leszakadt, azt jó pár méterre találtuk a motortól, így úszva meg a megsemmisülést. És persze ezzel megkönnyítve a dolgomat, a sebesség számítást. Mert egy ilyen ütközésnek a modellezése nem átlagos kihívás. Nézzék csak az eredeti sebességgel mutatott videót, egy szemvillanás és kész a baj, a személygépkocsi vezetője sem tudta értelmezni, mi történ igazán. Még a 1/16 - os lassítás is maga a száguldás. Hát persze, 240 km/h= kb. 67 m/s, azaz 67 méter másodpercenként, ez már csak versenypályán, biztonságos közegben értelmezhető és versenyzőnek való. Aki lehet persze nem csak profi, de akár hobbista is, saját felelősségre. Az adott baleseti helyszín nem ilyen, annak igen enyhe jobbra ívelése is elég volt ahhoz, hogy a motoros ne tudja teljesíteni a "kanyart". Az a buta, makacs fizika, nem lehet átjárni az eszén! És a szemközti sávba átsodródva még szerencséje sem volt, nem volt üres a pálya, pont akkor, pont ott egy gépkocsi érkezett, összeütköztek. A gépkocsivezetőnek viszont iszonyatos mákja volt, az ütközéskor már minimálisan jobbra kormányzott és a motoros is már jobbra tudta húzni a járművét, így csak kis átfedésben kerültek kontaktusba, az szgk. bal első sarokrészét találta el a motor első kereke.
Mindössze korlátozottan akadtak össze a járművek, a gépkocsira ez csak annyiban hatott, hogy lassult és kissé keresztbe fordult. Viszont a motor és motoros is közel az ütközési sebességgel, azaz 240 km/h-val a levegőbe emelkedett, s repültek védtelenül a végzet felé... S hogy miért lehetett volna még ettől is nagyobb a katasztrófa? Nézzék csak az animációt, a motor ágyúgolyóként csapódhatott volna a gépkocsi közepébe és az abban ülők is simán bajba kerülhettek volna...