Nemzetközi újságíró szervezetek magyar tagja
IVOTY 2025 – Renault Master
Az International Van of the Year 2025 győztese a zsűri meggyőző többséggel hozott döntése alapján a vadonatúj Renault Master lett. Az elmúlt évi IAA’24 kiállítás volt az IVOTY 2025 díj kihirdetésének helyszíne, ahol ünnepélyes körülmények között adta azt át Jarlath Sweeney zsűrielnökünk Heinz-Jürgen Löw úrnak, a Renault kishaszongépjármű ágazat vezetőjének. Régóta szokás, hogy elkészül a gyártók szemében nagy becsben tartott trófea „mini” változata, melyet a zsűritagok az országaikban a márka hazai képviselőinek adnak át. Ennek apropóján találkoztam Dalos Attila úrral, a Renault, Dacia, Alpine márka igazgatójával, hogy én is kifejezhessen elismerésem.
De még mielőtt rátérnék erre, be kell számolnom arról, hogy november végén kb. 1 hétig nálam volt egy új Master, immár magyar rendszámmal, jelképezve, hogy a magyar piacon is megindult az értékesítés. Ezt megelőzően több alkalommal is már vezettem a típust Franciaországban, sőt a zsűrivel végig kísérhettük a járműcsalád fejlesztési fázisait is, és nem véletlenül a fókuszban mindig a tisztán elektromos hajtásúak voltak. Mert ez volt a célkitűzés, egy olyan járművet alkotni, mely kompromisszumok nélkül képes megugrani az elektromos átállás buktatóit. Megszületett tehát ez a kívül belül teljesen átalakult Master, mely nem kétségesen a következő évtized járműve, a legendás járműcsalád hegemóniájának méltó örököse, akár hidrogén hajtással. A fejlesztők felelőssége óriási volt. A kezdetek óta több mint 3 millió Master szaladgál az utakon, szerte a világban. Több mint 50 ország furgonosai tették le voksukat a márka mellett, a Master hűségesen szolgálja tulajdonosait. De most tátott szájjal figyelik, mi történik. Merészet léptek a dizájnerek, szakítottak a korábbi formavilággal, minden versenytárstól jól megkülönböztethető járművet alkottak, különösen a homlokfelület karaktere lett egyedi, finom kis részletek mellett erőt, kemény munkára való alkalmasságot sugározva.
Biztosan vannak ellenvélemények is, de ettől fontosabb, hogy a vezetőtérben sikerült valami olyat alkotni, ami szerintem a sofőrök döntő többségének a tetszését elnyeri majd. És nem csak a külalakra, a vezetőt körbe ölelni látszó kialakításra gondolok, de a tartalom is meggyőző. Az egyszerűség, a sofőrkiszolgálás, az ergonómia, a kényelem, a biztonság is a prioritások között szerepelt. És igen, az alternatív hajtás követelte ki magának a változást, de a realitás talaján maradva egyelőre maradnak, mégpedig igen hangsúlyos szerepben a dízel motorok. Messze van még 2030, amikor az EU tervek szerint szintet kell hogy lépjen az elektromobilitás és nem is vagyok benne biztos, hogy a határidő tartható, reális-e egyáltalán.
S akkor menjünk egy tesztkörre egy jól felszerelt, a jelenlegi gyártási struktúra domináns járművével, egy 2 literes dízeles furgonnal. Az L3-H2 paraméterű, azaz a leghosszabb és közepesen magas járműben a 150 lóerős motorhoz 6 fokozatú manuális váltó csatlakozik. A 6.3 méter hosszúság mellett nagy körültekintéssel kell manőverezni, de a tükrük, a hátsó kamera, az első szélvédő mögött a sofőr pozíció mind jól segítik a munkát. A kocsi átvételekor feltűnik, hogy 1000 km a hatótáv. Egy pillanatra az elektromos hajtásra gondolok, de hamar rájövök, az lehetetlen. Majd talán egyszer, de nem is biztos, hogy szükség lesz erre, ha már gyorstöltők sokasága várja majd az út mellett az áramra szomjas teherautókat. A fogyasztást 7,5-9,1 l/100 km-ben adják meg a specifikációban – 80 literes az üzemanyag tank -, de az üres járművel sík úton, 90-es tempó mellett alig hiszek a szememnek, bőven 6 liter alatti értéket érek el. Én nagyon szeretem azt a vezetési környezetet, amit a volán mögött érzékelek és nem csak a látvány, de a funkcionalitás is kedvemre van. Már-már személygépkocsihoz hasonló viszonyok, jó kormánykerék fogás, openR link multimédia rendszer, 10”-os képernyő, Google szolgáltatások javítják a közérzetet, jó munkahely! Egy dolgot hiányolok, az a kulcs nélküli motor indítás, én már nem akarom a keresni a lukat, ahová a kulcsot bedughatom…
Budaörsön, a cég központjában fogadott Dalos Attila, aki már helyet is csinált a kis trófeának az íróasztala melletti polcon. Nagy várakozással tekintenek a Master magyarországi sikerére, s remélhetően a díj is segít ennek elérésében. A neheze még csak most jön, megtartani a régi vevőket, s lehetőleg minél több új vásárlót csábítani a konkurenciától.
A díjhoz gratulálok, a piaci sikerek eléréséhez jó munkát kívánok!