Nemzetközi újságíró szervezetek magyar tagja
Jól gondold meg mire vállalkozol…
Nem megy ki a fejemből a felvételt, újra és újra lejátszódik a jelenetsor, amit a Budapesti Autósok osztott meg egy előzésről. Ami csak azért nem végződött tragédiával, mert a szerencse a járművezetők mellé szegődött! És ezért is ritka és értékes a felvétel, mert az ilyen forgalmi szituációk a legritkábban végződnek hepienddel, amikor a kamera is túléli a történéseket. Nem csak az egy ideig totálisan szembe haladó járművek vezetői voltak életveszélyben, de látszik még másik két jármű is a felvételen. Őket előzte az OPEL és csak rosszkor, rossz helyen lettek volna, ha a szembe haladók ütköznek, s az egyik jármű mondjuk feléjük sodródik. Egyáltalán mekkora esély volt arra, hogy a két szemben haladó jármű vezetője az utolsó pillanatban éppen abba az irányba fordítja a kormányt, hogy a két kocsi egymás mellett ütközés nélkül elhalad? A kamerás autó kezdetben megindult jobbra – vészjóslóan közeledett az előzésben lévő jármű -, majd a vezető visszarántotta a kormányt, amint azt látta, hogy az Opel is az út menti területet vette irányba. Melynek vezetője szerencséjére már nem is változtatott döntésén, extrém mértékben kihalad balra, a padkára. A kamerás autó vezetője oldalán hatalmas bravúr az ütközés elkerülése, az előzésben lévő jármű vezetője pedig összeteheti a kezét hogy így megúszta…
A videó úgy zárul, hogy az előzést, majd menekülő manővert végrehajtó jármű vezetője nem borult fel, s végül sikeresen visszatért az útpályára. Halleluja! De nem! Ezt nem lehet egy ilyen vállrendítéssel elintézni. Ez az ember másik három gépkocsivezető és kitudja hány utas életét veszélyeztette, remélem tisztában van vele! És nincsenek mentő körülmények sem, a kamerás autó sebessége legfeljebb a megengedett mértékű volt.
Lássuk csak milyen opciók lehettek volna még a járművezetői reagálásokban.
1. Az OPEL sofőr megpróbál jobbra húzódni, de ott nem volt elég hely - az előzött járművek jelenléte miatt -, és ha a kamerás autó nem húzódik eléggé jobbra, a kocsik összeakadnak, jó eséllyel mind a 4 autó érintett lesz.
2. Ennek további variációja, ha a kamerás jármű vezetője ugyan elkerüli az ütközést, annyira jobbra húzódik, de az útról lehalad, az út melletti területről viszont nem tud visszakapaszkodni. Ártatlanul nagy bajba kerülhetett volna, borulás, ütközés.
3. Az OPEL vezetője a szemből érkező jobbra kimozdulása miatt úgy dönt, hogy marad az előzési nyomvonalon, esetleg amennyire tud jobbra húzódik a kamerás autó is az útpálya közepe felé húzódik, 100 %-os frontális ütközés, az elképzelhető legborzalmasabb kimenetellel.
4. Szintén katasztrófával számolhatnánk, ha mindkét autós az út menti területre húzódik.
S még hosszan sorolhatnám! Az a „baj”, hogy nagyon rövid a rendelkezésre álló idő a döntésre, s a modellezés azt mutatja, hogy a mindkét irányból kb. 80-90 km/h sebességgel érkező jármű másodpercenként kb. 45-50 méterrel kerülnek közelebb egymáshoz. Tényleg szenzációszámba megy a kamerás autó vezetőjének gyors döntése a jobbra kihaladás megszakítása és a hatásos balra visszatérési kísérlet. Biztosan nem állok távol az igazságtól, hogy amikor a két jármű egymás mellett elhaladt, talán éppen annyi hely volt, hogy a tükrök éppen nem értek össze.
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy így szinte elhanyagolható mértékű esély volt a baleset elkerülésére, csodaszámba megy, hogy mégis sikerült!
És minden egy érthetetlen, felelőtlen előzéssel kezdődött, igazából nem is értem hogy nem lehetett látni, hogy ebből nagy baj lehet... – A hosszú egyenes szakasz jól belátható! Majd megkezdődik az előzés és a bal oldalon haladva – nyilván ekkor már érzi a veszélyt - a vezető visszalassítja a járművet a mellette lévő járművek sebességére. Hogy jobban értsük a hiba mértékét, a videó alapján modelleztem a mozgásokat, és megmutatom több külső kamera állásból is a valószínűsíthető történéseket animációval.
Nem tudom, hogy a vezető mi ért vállalkozott a manőverre, de nagyon remélem, hogy az átélt trauma után levonta a következtetéseket. Gondolom nem ennek szánta – és milyen jó, ha van fedélzeti kamera -, de végül adott nekünk egy lehetőséget, hogy mi is tanuljunk az esetből!
Az eset óta eltelt jónéhány hónap, amikor Olaszország képzeletbeli csizma formájának sarka részébe, Puglia tartományba utaztunk és megkaptam a lökést, miért is kell feleleveníteni a történetet. Jó 700 kilométert autóztunk, döntően mellékutakon, s azt tapasztaltam, hogy gyakorlatilag sehol sem volt megengedett az előzés. Még olyan útszakaszokon sem, ahol teljesen nyilvánvalóan a feltételek adottak lettek volna. Azaz folyamatosan a záróvonal mentén autóztunk, az olaszok szépen tartották is magukat ehhez, nekem meg szerencsére nem volt annyira sürgős… A többször kialakuló kis sebességű vonatozás során merült fel a kérdés, jól van-e ez így...? Szerintem nem, de minden esetre ez is egy megoldás és azt gyanítom, a helyi közlekedési hatóság okkal döntött így a forgalom szervezésről.
A jó hír az, hogy kishazánkban azért előzni még nagyon sok helyen szabad – ha azt szabály, útburkolati jel, tábla nem tiltja -, és lehet is, de csak akkor, ha annak minden feltétele hiánytalanul adott. Az egyik legfontosabb kritériummal foglalkoztam itt most! Tudom, hogy az egyik legnehezebb feladat az előzés előkészítésekor megbecsülni egy szemből érkező jármű sebességét, távolságát. És ha csak minimálisan is kockázatosnak tűnik a dolog, akkor inkább engedjük el, majd lesz újabb alkalom, biztonságos! A bemutatott esetet nem akartam részletesen elemezni, mindenki látja mi történt. De ha a bíróság előtt megkérdeznének mint szakértő, hogy hogyan lehetett volna elkerülni ezt a veszélyes szituációt, akkor arra egyértelmű választ tudnék adni. Az előzési manőver elhalasztása lett volna a helyes vezetéstechnikai döntés!
